Atulánanda ácsárja
Bhagavad-gítá
rock opera
5000 évvel ezelőtt Kurusksétra szent helyén Pándu és a testvére, Dhrtarástra fiai testvérháborúban ütköztek meg egymással, mert Pándu öt fiának trónját a nagybátyjuk bitorolta.
Maga az Úr Krisna rendelte el ezt a csatát, mert Bharata-varsa királyságában vissza kellett állítani a dharma elveit. Pándava Ardzsuna kocsiját hajtotta, aki megkérte Őt, hogy állítsa meg a harci szekerét a két hadsereg között.
Kagylókürtök, kürtök, tülkök szóltak,
Helyre tették a nyilakat, megperdültek a dobok.
Kezdődik a háború, a háború!
Krisna ment el követségbe, békét nem hozott.
Durjódhan a Pándaváknak
Még egy várost sem adott,
Nem, nem, nem adott, annyi helyet sem,
Mint egy gombostű feje.
Kockáztak, és nem sikerült felfedezni a csalást.
Semmi nélkül hagyták Judhisthira Mahárádzst.
Felesége volt Draupadi,
Ruhájától meg akarták fosztani,
Ám Góvinda megmentette, nem hiába vár,
He Góvinda, he Gopál.
12 évet kellett eltölteniük száműzetésben, egyet pedig úgy, hogy senki ne ismerje fel őket.
Durjódhan a Pándaváknak
Még egy várost sem adott,
Nem, nem, nem adott, annyi helyet sem,
Mint egy gombostű feje.
Dhrtarástra:
Szandzsaja, mit csináltak a fiaim és Pándu fiai, amikor harcra vágyva szemben álltak egymással a Kuruksetra szent helyén?
Szandzsaja:
Ott álltak a Kuruksetra mezején,
Négy fehér ló vont egy kocsit, a hajtója Bhagaván,
Ardzsuna, az íjász van ott, a zászlóján Hanumán.
Ott van a szél, ott van a szél, gyors, mint Ardzsuna nyila.
Kagylókürtjét fújja Bhísma, mint oroszlán, úgy üvölt.
Ardzsuna kürtje a Dévadatta, Krisnáé a Páncsadzsanja.
Bhísma megfújta a Paundra kagylókürtöt, Judhisthíra az Anantavidzsaját,
Nakula és Szahadéva a Szughosát és a Manipuspakát.
Ezer meg ezer kagylókürt remegtette meg Dhrtarástra fiai szívét.
Ardzsuna:
Tévedhetetlen Úr, kérlek, állítsd meg a harci szekerem a két tábor között. Hadd lássam azokat, akik jelen vannak, akikkel harcolnom kell ebben a nagy csatában.
Krisna:
Nézd, Ardzsuna, itt az összes, egyesült Kuru!
Ardzsuna:
Itt van Bhísma, itt van Dróna, világ nagy vezérei,
Fiak, barátok, rokonok, apósok, nagyapák, anyám testvérei!
Ajkam száraz, testem reszket, szédül a fejem,
Nem tudja a Gándivát sem megtartani a kezem.
Krisna, én csak rossz jeleket látok!
Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm a rokonaimat ebben a csatában.
Kedves Krisnám, nem kívánok sem győzelmet, sem királyságot, sem egyéb
boldogságot; és ha nyernénk is, hogyan lehetnénk boldogok?
Lények fenntartója! Nemhogy ezért a földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük. Bűnbe esünk, ha legyőzzük őket, már csak ezért sem helyes, hogy megöljük Dhrtarástra fiait és a barátainkat.
Elpusztul a dinasztia,
Odavész a hagyomány!
Eluralkodik a családban a vallástalanság, elzüllenek a nők, és nem kívánt utódoknak adnak életet.
Jaj nekem, jaj nekem!
Milyen különös, hogy itt állok, készen arra, hogy egy királyság élvezetéért elkövessek ennyi bűnt!
Jobb lenne fegyvertelenül meghalni Durjódhana és a testvérei előtt.
Minek álljunk ellent nekik,
Ki adhat ehhez erőt?
(E szavakkal félredobta az íját.)
(2. fejezet)
Krisna:
Honnan jött ez a csüggedés, kedves Ardzsunám? Nem méltó ez egy olyan emberhez, aki ismeri az élet magasabb értékeit; nem a felsőbb bolygókra vezet, hanem a gyalázathoz. Prthá fia, ne engedj ennek a lealázó tehetetlenségnek, nem illik ez hozzád! Rázd le magadról ezt a kicsinyes gyengeséget, és kelj föl!
Ardzsuna:
Hogyan támadjak a harcban nyilaimmal olyan emberekre, mint Bhísma és Dróna?
Hiszen ők a mestereim voltak,
Erényesek, hibátlanok, és nagyobbak nálam,
Sokkal nagyobbak nálam?
Krisna, hogyan lehetnék boldog, ha megszerezném a vérüktől bemocskolt hadizsákmányt?
Zavart vagyok, nem tudom, hogy mit tegyek.
Te mondd meg, hogy mit kell tennem,
Lábaidnál meghódolok,
Mondd meg, mondd meg, mit tegyek.
Krisna:
Azokért búsulsz, akikért búsulni nincs okod, bár szavaid bölcsek. Nem búsul a bölcs sem az élőkért, sem a halottakért.
Nem volt idő, hogy Én ne lettem volna, vagy te, vagy ezek a királyok, és a jövőben sem szűnünk meg létezni, egyikünk sem.
Születés és növekedés, betegségek és halál,
A test dolga, megkötözve téged nem talál,
Lélek vagy, és nem szenvedsz el semmi mást,
Megfigyeled ezt a sok-sok változást,
Csak a test a felnőtt és a fiatal, vagy kisgyerek,
Ez a lélek igazából nem lehet,
Ne engedd, hogy megtévesszen itt ez a világ!
Úgy jön el az öröm és a büntetés,
Mint a hideg télidőben, nyáron a meleg,
Légy erős te, Ardzsuna, te légy erős!
Ne engedd, hogy megtévesszen itt ez a világ!
Ha véget ér, nem is létezett,
Ha született, be is végezett,
Csak a Valóság örök.
Nem születik, nem hal meg a lélek,
Néha csak a ruhádat cseréled,
Mert biztos, hogy meghal, aki megszületve él,
Biztos, hogy a halott visszatér,
Hogy lehetne kétség efelől?
Csodálatos, csodálatos a lélek,
Te vagy ez a csodálatos, Ardzsuna.
Boldogok azok a ksatriják, Pártha, akiknek ilyen lehetőségük nyílik a harcra, anélkül, hogy keresnék. Kinyitják maguk előtt a mennyei bolygók kapuit. Ha nem veszel részt ebben a szent háborúban, akkor biztosan bűnt követsz el, mert elhanyagolod a kötelességedet, és elveszted harcosi hírneved. Becstelenségedről beszélnek majd az emberek, pedig a nagyrabecsültnek a gyalázat rosszabb a halálnál.
Harcolj a harc kedvéért, Ardzsuna, ne törődj sem a boldogsággal, sem a szenvedéssel, sem a veszteséggel, sem a nyereséggel, sem a győzelemmel, sem a kudarccal; és ha így teszel, nem követsz el bűnt soha.
Eddig a szánkhjáról beszéltem neked,
Halld most a jógáról szóló tudást.
Amely megszabadít a tettek rabságától.
Ebben a törekvésben nincs sem veszteség, sem pedig hiba.
Nagy félelemtől ment meg már kevés is ebből a tudásból.
Ardzsuna, egy a szándékuk, egy a céljuk azoknak, akik elszántan járnak ezen az úton. A határozatlanok értelme végtelenül szétszórt.
Előírt kötelességedhez jogod van, de munkád gyümölcseihez nem.
Sose hidd, hogy te vagy tetteid gyümölcseinek oka.
Kötelességük sokan hanyagolják,
Ezt se tedd soha.
Szilárdulj meg a jógában, Ardzsuna,
A sikerhez vagy kudarchoz
Nem vonzódj soha.
Jóga az egyensúly neve.
Illúzió sűrű, sötét erdejéből értelmed, ha kitalál,
Nem érdekel, mit hallottál, ami meghallásra vár.
Nem jön többé zavarba,
Aki eddig jutott ezen az isteni úton,
Akit biztonsága véd,
Lelki világba belép.
(3. fejezet)
Jobb, ha a saját kötelességedet teljesíted, még ha hibásan is, mint tökéletesen valami mást. Nincs mitől félni, és nincs mit elveszíteni.
Ardzsuna:
Krisna, mi az, ami a bűnös élet felé hajt, és szinte erőszakkal a bűnbe sodor?
Krisna:
Csak a kéjvágy, melynek anyja szenvedély,
Ez sokféle burkot visel, eredménye néma éj,
Nem elégül meg soha, és olyan, mint a tűz,
Egyre lángol, és halálba űz.
Fegyelmezd meg, és ne késlekedj.
Az anyagnál magasabb rendűek az érzékek, az érzékeknél az elme, és ami az értelem, az vagy te, Hódító, az örök lélek!
Nem elégül meg soha, és olyan, mint a tűz,
Egyre lángol, és halálba űz.
Fegyelmezd meg, és ne késlekedj.
(4. fejezet eleje)
A jóga elmúlhatatlan tudományát a napistennek, Vivaszvánnak tanítottan meg. Vivaszván Manut, az emberiség atyját oktatta, és Manu a maga idejében Iksvákut tanította. Ezt a legfelsőbb tudományt a tanítványi láncon keresztül kapták meg, és így értették meg a szent királyok. Időben azonban elszakadt ez a lánc, és ezért most úgy tűnik, hogy ez a tudomány, úgy, ahogy van, elveszett.
Te azonban a bhaktám vagy, és a jó barátom,
Szeretsz engem, elmondom most titkos tudományom,
Csak azért, mert szeretsz Engem, elmondom neked.
Én magam szállok alá, korszakról korszakra, hogy megoltalmazzam a jókat, és megbüntessem a gonoszakat. Tanuld meg az igazságot egy lelki tanítómestertől, szolgáld őt, és tudakozódj alázattal.
Kétségeid vágd ketté az isteni tudással,
Fegyverkezz föl a nagy jóga-igazsággal,
Kelj föl, harcolj, Ardzsuna.
(6. fejezet eleje)
Az ember emelkedjen föl az elméje által, és ne essen vissza soha. Az elme a feltételekhez kötött lélek barátja, de az ellensége is.
Magányosan üljön szent helyen,
Fékezze meg az érzékeit, elmét és a szenvedélyt.
Tekintetét rögzítse az orra hegyére,
Csak így meditáltak hajdan,
Meditáljon most is Rajtam,
Uralkodjon az elméjén,
Mindig, minden cselekvésén,
Így az önfegyelmezett
Jógi lelki világokba megy.
Ne egyen és ne aludjon se sokat, se keveset,
Legyen mindig mértékletes, adjon az időre,
Fegyelmezett elmével és nagy szamádhiban,
Csak így halad a jógi előre.
Ha mindenben Engem lát, és Bennem lát meg mindent,
Mindig boldog lesz ebben a tudatban, Ardzsuna.
Ardzsuna:
De az elme nyugtalan, és megfékezni nem lehet,
Könnyebb bizony megmarkolni a szelet.
A jógával, mit tanítasz,
Semmire én nem megyek.
És mi lesz, ha a jógi esendő?
Elvész, mint a széltől szétkergetett felhő?
Krisna:
Pártha, Pártha, hallgass most Rám!
A jótevőt nem győzi le soha a gonosz.
Ezer égi öröm után újra visszatér,
És ameddig meg nem ismert,
Addig itt a földön él.
Prthá fia, hallgass meg, ne félj,
A jótevőt nem győzi le soha a gonosz.
A jógi jobb az aszkétánál, jobb az empirikus filozófusnál, és annál is, aki a tettei gyümölcseiért dolgozik. Légy hát minden körülmények között jógi, Ardzsuna!
Az összes jógi közül, aki nagy hittel Nálam vett menedéket, az a legjobb, aki transzcendentális szerető szolgálattal imád Engem, és a legbizalmasabb módon egyesült Velem a jógában.
(7. fejezet eleje)
Az emberek ezrei között talán egy van, aki a tökéletességre törekszik, és azok közül, akik már nagy nehezen elérték, igazából csak egy ismer Engem.
Gazdagság meghódítója, Ardzsuna, nincs magasabb igazság, mint Én, minden Rajtam nyugszik, mint a gyöngysor a fonálon.
Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye,
Om szótag a szentírásban, éterben a hang,
Ügyesség az emberekben,
Föld illata ott alant.
Én vagyok a fellángoló tűz heve,
Én vagyok az összes élő élete,
Az aszkéta szigora is Én vagyok,
Minden életben a mag,
Értelem az értelmesben,
És akiben nincs salak,
Akiben nincs már se vágy, se szenvedély,
Abban Én az erő vagyok, és az ilyen Bennem él.
Minden vagyok, és független, mindenek tudója,
Mindenkinek örök javát akarója.
Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.
(9. fejezet eleje)
Eltévedt utazó, eltévedt utazó a nagy városban,
Hogy vagy?
Dolgozol az érzékeidért, másokért dolgozol.
Soha egy fény az utadon, mely megmondja, merre tartasz, és mi jön,
Születések hálóiban, véget nem érő özön.
Ajánlj Nekem egy virágot, ajánlj Nekem egy virágot, szeretettel ajánld fel Nekem,
Minden jobb lesz, megígérhetem.
Add nekem a tetteidet, add nekem a munkád,
Mindenféle törekvésed, barátságod add át,
Én pedig megszabadítlak minden köteléktől.
Gondolj mindig Rám, és az álomból ébredj,
Lásd az igazságod,
Ha Rám emlékszel a halálban,
Hozzám jössz, meglátod.
Az Én bhaktáim mindig Rólam, az egész teremtés eredetéről beszélgetnek, odaadó szolgáéatban tartják fenn egymást, és a szívüket szeretetem fényével táplálják.
(10. fejezet)
Ardzsuna:
Te vagy a Legfelsőbb Brahman, és Te vagy a hajlék,
Megtisztító, transzcendens és ősi.
Mindent átható szépség, a nagy tudósok
Ezt hirdetik Rólad.
Hogyan meditáljak Rajtad? Hogyan elmélkedhetek vég nélküli dicsőségeden, Uram?
Legfelsőbb Misztikus, hogyan meditáljak Rajtad,
Hogyan elmélkedjek vég nélküli dicsőségeden?
Krisna:
Gudákesa, Én a szívedet kísérem,
Minden szívben Felsőlélek Én vagyok,
Bennem van minden élőlény kezdete, közepe és vége.
A csillagok közül a hold vagyok,
A fénylő égitestek közül a nap,
Érzékek közül az elme,
Mennylakók közt égi pap,
Tudás vagyok és megértés,
Áldozatok közül ének,
És az Úr neve,
Ardzsuna, Én a mag vagyok, és Vele
Minden élet nemző ura, kincsek közt a lelki kincs,
Rajtam kívül semmi nincs.
Ellenségek legyőzője! Lényemnek nincs vége,
Mit elmondtam, az csak egy kis töredéke.
(11. fejezet eleje)
Ardzsuna:
Uram! Ha úgy hiszed, hogy képes vagyok meglátni univerzális formádat, légy olyan kegyes, és mutasd meg nekem.
Krisna:
Kedves Ardzsunám, Prthá fia! Íme a fenségem, sok száz és sok ezer különféle isteni formában, sok-sok színben, mint a tenger. De a mostani szemeiddel nem láthatsz Engem. Isteni szemeket adok neked, amelyekkel megláthatod misztikus fenségemet.
Ardzsuna:
Formád olyan fényesen ragyog,
Elvakítod a szemem,
Nagy lángoló naphoz hasonlítasz buzogányaiddal, korongjaiddal és koronáiddal,
Lángoló nap, azt hiszem.
Te vagy a legfelsőbb célunk,
Univerzum legjava,
Kifogyhatatlan és ősi,
Örök dharma-őr maga.
Mindent átható Visnu!
El is vesztem az eszem,
Fölragyogó színpompádat
Látom szerte odafenn.
Mindenütt a szörnyű szájak és szemek!
Igazából nagyon rettegek.
Dhrtarástra fiait,
A szövetséges királyokat,
Bhísmát, Drónát, Karnát
És a mi összes katonánkat
Szétmorzsolják fogaid,
Szájaid meg elnyelik.
Félelmetes formájú Te!
Mondd meg végre, hogy ki vagy?
Hódolatom felajánlom,
Reménylem jóságodat,
Szólj arról, hogy miért jöttél,
Mondd meg végre, hogy ki vagy?
Krisna:
A pusztító idő vagyok,
Kidöntöttem, mint a fákat,
Megöltem az összes harcost,
Kivéve a Pándavákat.
Most csak arra kérlek, légy eszközöm ebben a csatában.
Ardzsuna:
Hrsikesa! Ujjong a világ, amikor meghallja a neved,
És a Sziddhák imáikat felajánlják most Neked,
Menekülnek előled a démonok!
Sokkal nagyobb vagy Te, mint Brahmá,
Ki ne imádna Téged?
Határtalan! Világ menedéke!
Szentélye a létezőknek,
Szépség ékessége!
Te vagy a levegő, a tűz, a víz és a Hold.
Legfelsőbb Irányító, hódolatomat ajánlom Neked.
Hódolatom előlről, hátulról és minden oldalról.
Végtelen hatalom, mindenek ura,
Hrsikesa!
Örülök, hogy láttam ezt az univerzális formát, amelyet eddig el sem képzeltem soha, most azonban az elmém zavart a félelemtől. Kérlek, részesíts ismét a kegyedben, nyilvánítsd az előbbi formádat, mint az Istenség Személyiségét, urak Ura!
Univerzum menedéke!
Krisna:
Kedves Ardzsunám, engem csak a tiszta odaadó szolgálat által lehet megérteni úgy, ahogyan vagyok, ahogyan Engem közvetlenül látsz, Krisna formájában. Ellenségek legyőzője, ez az egyetlen módja annak, hogy belépjenek a megértésem misztériumaiba.
(12. fejezet eleje)
Ardzsuna:
Krisna, kiket tekintesz tökéletesebbnek, akik odaadó szolgálatot végeznek, vagy akik a személytelen, megnyilvánulatlan Brahmant imádják?
Krisna:
Azt tekintem tökéletesebbnek, aki mindig az Én személyes formámra gondol, és odaadással, nagy transzcendentális hittel imád Engem.
Aki nem ismer irigységet, és mindenkinek a barátja,
Aki soha nem képzeli magát úrnak, és mindenbe belenyugszik,
Aki nem zavarja a világot, és nem hagyja, hogy zavarja őt a világ,
Harmóniában van Velem,
Nagyon kedves, nagyon kedves Nekem.
Aki nem fél, nem aggódik, anyagi dolgot nem remél,
Aki tiszta és ügyes, cselekvésében lemondott,
Nagyon kedves Nekem.
Aki nem panaszkodik, nem vágyakozik,
Nem ragaszkodik sem az élvezetben, sem a fájdalomban.
Aki ezen az úton jár, az elmúlhatatlan szeretet útján,
Nekem szentelte magát nagy hittel,
Nagyon kedves, nagyon kedves Nekem.
(14. fejezet)
Hárman vannak, vas, ezüst és arany láncok,
Hárman vannak, minden szín eredete.
Rabul ejtik a nők és férfiak elméjét, érzéseit,
Hárman vannak,
Az egyiktől azt álmodod, igazából nagy vagy,
Elérted, hogy mindent te irányítasz.
Hárman vannak,
A második azt akarja, ismerd meg az igazságot,
És a majdnem anyagtalanban keresd az élvezetet.
Hárman vannak,
A harmadik elhiteti veled, nincs remény, nincs hit,
Minden sorsszerűség, félhomály és sötétség.
Hárman vannak,
Harcolnak egymással, hogy uralkodjanak rajtad.
A bölcs úgy látja, csak ők cselekszenek, semmi más.
Ezeket kell legyőzni, át kell lépni rajtuk,
Föléjük kell emelkedni, látni, hogy ott túl van
A lelki jóság, a te lakóhelyed, a javad.
(15. fejezet)
Van egy banjanfa, a gyökerei felfelé nőnek,
Az ágai lefelé, levelei a tudományok.
Senki sem tudhatja, hol kezdődik, hol végződik.
Tükörkép csak a vágyak taván.
Ezt a fát kell ledönteni a nem-ragaszkodás fegyverével,
És meglátni a Legfelsőbbet.
Aki véget vet az illúziónak, gőgnek és ragaszkodásnak,
Aki ismeri az örökkévalót, az ebbe a birodalomba megy.
(16. fejezet)
Két osztálya van az élőlényeknek, az isteni és a démoni.
Ne félj, Ardzsuna, te jó vagy.
Fennhéjázás, gőg, harag, durvaság,
Tudatlanság és ezer tévedés van a démonokban.
Azt mondják, hogy a világ valótlan, nincs alapja,
Nincs sem Isten, sem igazság, és mindennek a tetőpontja a szex.
Két osztálya van az élőlényeknek, az isteni és a démoni.
Ne félj, Ardzsuna, te jó vagy.
A maguk feje után járnak, értelem nélkül.
Holokausztokat, szenvedéseket okoznak a tudományaikkal,
Ezer ragaszkodás, kéjvágy és harag kötözi meg őket,
Gyűjtik a pénzt, kényszerítéssel és hazugságokkal.
Fösvénység, harag és vágy, ezek a pokol kapui.
Ne félj, Ardzsuna, te jó vagy.
(18. fejezet)
Bharata sarja! Hódolj meg Nekem, és a kegyemből megtalálod a legnagyobb békét, az örök lakóhelyet.
Most elmagyaráztam neked a legbizalmasabb tudást. Elmélkedjék rajta, aztán cselekedjék, ahogyan jónak látod.
Gondolj mindig Rám, és légy a bhaktám,
Tisztelj Engem, és imádj elmerülten,
Hagyj fel minden kötelességgel, csak Bennem bízz,
Semmitől nem kell félned, tisztává és boldoggá teszlek téged.
Gondolj mindig Rám, Velem fogsz élni,
Ezt biztosan megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy,
Ezt biztosan megígérem neked, mert nagyon szeretett barátom vagy.
Ezt a tudományt csak egy bhakta értheti meg, aki nem irigykedik,
Add át neki szerető üzenetemet, így lesz az Enyém.
Aki meghallgatja ezt az énekemet, nem fél és nem aggódik tovább,
És Engem imád az értelmével. Most mondd meg Nekem, Ardzsuna,
Eloszlott az illúziód?
Ardzsuna:
Milyen reménység marad a léleknek, aki csak ezáltal keresheti a megszabadulást?
Mit ért? Kinek kiált, ha nem hódol meg Neked?
Ha nem hallgatja meg, amikor énekelsz, ha nem tesz fel Neked kérdéseket?
Miben reménykedhet a szegény, ha Te nem beszélsz így?
Krisna, kegyedből most már tudom, hogy Téged kell szolgálnom,
Meghódolok Neked.
Szandzsaja:
Király! Hallottam e csodás párbeszédet Krisna és Ardzsuna között, és újra meg újra örvedezem, amikor eszembe jut. Ahol ott van Krisna, a misztikusok mestere, és Ardzsuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a bőség, győzelem, rendkívüli hatalom és az erény. Ez az én véleményem.
Így végződik a Gítá, az Úr magasztos éneke.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. augusztus
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
